Réka bólintott. Levente már délután elutazott ugyanoda, egy barátjuk hétvégi házába, hogy ott búcsúztassák az évet. Márk és a barátnője most indultak utánuk, hogy csatlakozzanak a társasághoz.

– Akkor majd felmegyek én hozzájuk köszönteni – mosolyodott el Réka, majd újra Gáborra nézett. – Most pedig mondd meg végre: miért jöttél?

A férfi arca megrándult, elsápadt, és hirtelen elveszítette azt a magabiztosságot, amely mindig is jellemezte. Réka ilyennek még sosem látta. Gábor korábban határozott volt, biztos a döntéseiben. Most azonban, közel kilenc hónap különélés után, úgy tért vissza, abban a meggyőződésben, hogy gondolkodás nélkül visszafogadják, és minden ott folytatódhat, ahol egykor abbamaradt.

Valami azonban nagyon félresiklott.

– Visszajöttem – szólalt meg Gábor bizonytalan, megremegő hangon. – Köszönteni akartalak benneteket, hoztam ajándékokat is. Benedek itthon van?

– Itthon – felelte Réka röviden, és bólintott.

– Anya, ki az? – hallatszott ki a lakásból egy fiatal női hang. Eszter volt az, Réka középső lánya. Kilépett az előszobába, és amikor meglátta Gábort, a meglepetés egy pillanatig nyíltan kiült az arcára. Nem is próbálta leplezni.