– Szia, Eszter – próbálkozott Gábor.

A lány csupán egy visszafogott biccentéssel válaszolt, majd szó nélkül visszafordult a konyhába, ahol a sütőben már pirult az almával töltött kacsa – Réka ünnepi specialitása, amelynek illata betöltötte az egész lakást.

– Gábor, ez most nagyon rosszkor jött – mondta Réka halkan, de határozottan. – Kérlek, gyere vissza holnap. És ne bőrönddel.

A férfi sértetten összeszorította a száját.

– Miért mondod ezt? Hiszen te akartad, hogy hazajöjjek…

Valóban így volt. Fél évvel korábban Réka még könyörgött neki. Megalázkodva kérte, hogy gondolja át, ne dobja el a közös életüket. Az első házassága kudarcba fulladt, és a másodikat úgy élte meg, mint egy esélyt a javításra, mintha végre helyrehozhatná mindazt, amit egyszer már elrontott. Hat éven át azt hitte, minden rendben van. Legalábbis ő így látta.

Aztán kiderült, hogy Gábor egészen másként élte meg a családi mindennapokat. Zavarta Réka nagyobbik fiának viselkedése, Eszter kamaszkora is állandó feszültségforrás lett, és egyre gyakrabban rótta fel, hogy a felesége mindig a gyerekek oldalára áll. Réka pedig valóban őket védte – ösztönösen, kérdés nélkül.