De a szakadás igazi oka nem ez volt. Gábor életében feltűnt valaki más. Egy fiatalabb, csinosabb nő, aki olyan volt számára, mint egy üres lap: tiszta, formálható, tele lehetőséggel. Elbűvölte az újdonság varázsa. Úgy érezte, ismét pezseg benne az élet, mintha visszakapta volna az elveszett fiatalságát. Beleugrott a szenvedélybe, élvezte a frissességet, a könnyedséget.

Csakhogy néhány hónap múltán ráébredt, hogy nem erre vágyik igazán. A lobogás gyorsan kialudt, és a fiatal lány mellett hiányzott neki az otthon melege, a megszokott rend, az a csendes biztonság, amelyet korábban természetesnek vett. A nyugodt esték, a közös vacsorák, az ismerős illatok – mindaz, amit akkor nem értékelt.

– Igazad van, akartam, hogy visszagyere – mondta Réka nyugodtan. – De azt hónapokkal ezelőtt akartam. Most már nem.

Gábor arca elvörösödött. Ostobán érezte magát, ahogy a lépcsőházban állt a bőröndjével. A szomszédok, akik épp akkor érkeztek haza és boldog új évet kívántak, kíváncsian végigmérték.

– Legalább engedj be – kérte feszengve. – Nem maradhatok itt a folyosón. Felnőtt emberek vagyunk.