– Ahogy neked is – vágott vissza az asszony. A férfi arca elvörösödött, tekintetét lesütötte. – Sajnálom – motyogta.

– Mondd meg a… vendégednek, hogy öltözzön fel és távozzon. Te pedig vele együtt – felelte Eszter, ügyelve rá, hogy ne alacsonyodjon le sértegetéshez.

Kiment a konyhába. A keze remegett, hirtelen gyengeség tört rá, a gyomra émelygett. A gondolatai összevissza cikáztak.

„Gábor elárult. Ennek vége, nem maradok vele. Beadom a válópert. De mit mondok a fiunknak? Bár… már külön él, családja van, felesége, kislánya. Meg fogja érteni.” Aztán bevillant neki Júlia arca. „Igaza volt, amikor figyelmeztetett, hogy Gábor nem megbízható. Én meg még meg is haragudtam rá, amiért rosszat mondott róla.”

A fiatal nő lesütött szemmel sietett végig a konyha előtt, majd Gábor kikísérte, és bezárta mögötte az ajtót. Amikor visszatért, megállt a konyha bejáratában. Látszott rajta a feszültség.