Lassan andalgott a part mentén, amikor megpillantott egy barátságos, nyitott teraszú kávézót. Helyet foglalt egy kis asztalnál, ahonnan rálátott a hullámokra, amelyek a lámpák arany fényében csapódtak a kövekhez. Rendelt egy pohár cseresznyés sört, és csak nézte a vizet, hagyta, hogy a gondolatai elcsituljanak.

– Messziről jött, igaz? – szólalt meg mellette egy kellemes, mély férfihang.

Eszter odafordult. Egy ápolt, elegáns férfi állt mellette, nyílt tekintettel és könnyed mosollyal.

– Miből gondolja? – kérdezte kíváncsian.

– A helyiek ilyenkor ritkán üldögélnek egyedül. Többnyire társasággal érkeznek. Megengedi, hogy csatlakozzam?

A hangja lágy volt és magabiztos, nem tolakodó. Eszter bólintott. A férfi leült, majd elismerően pillantott a poharára.

– Jó választás. A parton ez a legjobb cseresznyés sör.

– Az igazat megvallva a pincér ajánlotta – mosolygott Eszter.

Beszélgetni kezdtek. A férfi bemutatkozott: Balázsnak hívták, programozóként dolgozott, negyvennyolc éves volt, és négy éve vált el. Azóta nem talált társat.