– Ennyi idősen az ember már nem ugrik bele meggondolatlanul semmibe – mondta elgondolkodva. – Óvatosabb lettem. Szeretném tudni, kivel osztom meg az életem.

Eszter közben észrevette határozott vonásait, az állán a jellegzetes kis gödröcskét. Ritkán mozdult ki otthonról – tette hozzá Balázs –, ezért külön örül, hogy ezen az estén mégis lejött a partra.

A beszélgetés egyre természetesebbé vált, és hamar kiderült, hogy Balázs rajong a régiségekért és a művészetért – s amikor Eszter meghallotta ezt, érdeklődve hajolt közelebb hozzá.

Eszter örömmel hallotta, hogy Balázs érdeklődése ennyire egybecseng az övével. Ő maga is szívesen böngészett régiségek között, így különösen lelkesítette a gondolat, hogy végre valakivel hosszan beszélgethet festményekről, porcelánokról vagy régi bútorokról. A férfi még azt is felajánlotta, hogy elviszi egy különleges antikvitás-üzletbe, amelyet jól ismert.

A kávézó után lesétáltak a vízpartra. A folyó mentén andalogva szinte észrevétlenül telt az idő, a lámpák fénye csillogott a vízen. Végül Balázs elkísérte Esztert a gyógyhotel bejáratáig. Mindkettejük arcán ott volt a friss szerelem izgalma, mintha egyszerre lettek volna könnyűek és bizonytalanok. Telefonszámot cseréltek, mintha ezzel pecsételnék meg az estét.