Erika is felkacagott, majd hirtelen ötlettől vezérelve felajánlotta:

– Kér egy kávét? Van nálam egy egészen jó fajta, tasakos.

Leültek, és beszélgetni kezdtek, immár nem főnök és beosztottként, hanem két egyszerű emberként. Gábor levetkőzte hivataloskodó modorát, s kiderült, hogy meglepően jó humorérzéke van. Erika azon kapta magát, hogy kifejezetten élvezi a társaságát.

Ez a felismerés váratlanul zavarba hozta. Arca elpirult, gyorsan félrefordult, hogy leplezze. Gábor még észrevette volna, ám ekkor dörömbölés hallatszott az ajtón.

– Csináljanak már rendet ott! – zsémbelt egy utas. – Lehetetlen aludni ettől a zajtól!

Erika elsápadt. Azonnal tudta, melyik fülkéről lehet szó. Szinte futva indult el Lilláék felé, Gábor pedig értetlenül követte. A folyosón szembejött velük a különös öreg.

– Mit művelt vele? – csattant fel Erika.

Az öreg lenéző pillantást vetett rá.

– A hölgynek megindult a szülése. Van orvos a vonaton?

Erika szíve a torkában dobogott. A gondolatai összevissza kavarogtak, ahogy berontott a fülkébe. Lilla az ülés szélén ült, sápadtan, kapkodva a levegőt.