– Segítsen… kérem… – suttogta remegve. – Valami nincs rendben.

Erika riadtan fordult Gábor felé.

– Na és most mit javasol, főnök? – fakadt ki valaki ingerülten. – Már két hete nincs orvos a szerelvényen!

– A legközelebbi megálló? – kérdezte Erika idegesen.

Gábor lesütötte a szemét.
– Három és fél óra múlva állunk meg az első kisebb településen. De őszintén szólva, ott sem biztos, hogy találunk ügyeletes doktort…

A levegő megfagyott a fülkében. Mielőtt bárki újabb ötlettel állhatott volna elő, a különös öreg odalépett Lillához. Az arca most egészen más volt: eltűnt róla a korábbi keménység.

– Nyugodj meg, kislány – szólt hozzá csendesen. – Ha idegeskedsz, a baba is megérzi. Figyelj a légzésedre. Szép lassan, egyenletesen.

Óvatosan a hasára tette a kezét, majd lehajolt, mintha hallgatózna. Pár másodperc múlva komoran fordult vissza.

– A szülés elindult. A kicsi nincs jó helyzetben. Három óra hosszú idő… bármi történhet. Azonnal segítenünk kell.

Erika tágra nyílt szemmel meredt rá, Gábor viszont határozottan bólintott.
– Rendben. Mondja, mit tegyünk.