A járat után kimerülten tért haza, mintha minden ereje elfogyott volna.

Otthon azonban újabb meglepetés várta. Dóra vőlegénye, Márk éppen akkor érkezett, hogy bemutatkozzon. Az asztal ünnepien megterítve, Dóra izgatottan sürgött-forgott.

Márk kissé feszülten pillantott Erikára.

– Tanulsz még, vagy dolgozol is? – kérdezte Erika komoly hangon.

– Mindkettő – felelte a fiú. – Egy autószervizben dolgozom, értek a kocsikhoz, édesapám tanított. Emellett levelezőn mérnöknek készülök.

– És meg lehet ebből élni? – faggatózott tovább.

– Annyit keres, mint te, anya – vágta rá Dóra. – Lakást bérel a gyár közelében.

Erika felvonta a szemöldökét.
– És szereted a lányomat? Tud ám makacs lenni.

Márk mosolyogva nézett Dórára.
– Hogyne szeretném? Nem is lehetne nem szeretni.

A fiú arcáról sugárzott az őszinteség. Erika sóhajtott. A fiatalok néha meggondolatlanok – gondolta –, elszaladnak otthonról, ha nem értik meg őket… mégis, talán tudják, mit csinálnak.

Végül elmosolyodott.
– Ha össze akartok házasodni, hát tegyétek.

Dóra örömében a nyakába ugrott, a macska ijedten menekült fel a függönyre, Márk pedig zavartan, de boldogan próbált mindenkit átölelni.

A lány esküvőjén Erika már nem egyedül állt. Mellette Gábor fogta gyengéden a kezét – azóta gyakori vendég volt náluk. Dóra tréfásan meg is jegyezte, hogy nyugodt szívvel hagyja édesanyját biztos, megbízható kezekben.

❦

– Tessék?! Mit mondtál az előbb? – fordult vissza Réka hirtelen, és játékosan, de érezhető indulattal rácsapott Márk vállára. – Ismételd meg, ha mered!

A fiú felnevetett, a tekintetét azonban le sem vette a monitorról, ahol épp a kedvenc online játékával csatázott.

– Nem fog tetszeni – vigyorgott.

– Azt mondtam, ismételd meg! – erősködött Réka, a hangja már kevésbé volt játékos.

– Rendben. Azt mondtam, hogy jót tenne neked pár kiló mínusz. Ja, és hogy nekem inkább a vékony szőkék jönnek be, nem a teltebb barnák – felelte könnyedén Márk, mintha csak az időjárásról beszélne.