Néhány perc elteltével már összeszedettebben szólalt meg:

– Szinte sablonos történet az enyém. Beleszerettem. Azt hittem, ő is szeret. De az anyja kezdettől fogva ellenezte. Aztán amikor kiderült, hogy gyereket várok… végképp nem tetszett nekik, hogy a baba „nem megfelelő vérből” származik…

Szavai elcsuklottak, de látszott, hogy most kezd csak igazán kibomlani a történet.

– …származik. Csak erről engem senki nem tájékoztatott – folytatta keserű mosollyal. – Árva vagyok, nincs mögöttem család. A lakást az államtól kaptam, teljesen hivatalosan, minden papírral rendben. Ők mégis elintézték, hogy ideiglenesen a nevükre kerüljön, arra hivatkozva, hogy majd nagyobbra cseréljük. Én meg hittem nekik. Aztán véletlenül meghallottam egy beszélgetést… Azt tervezik, hogy miután megszületik a baba, alkalmatlannak nyilváníttatnak. Elmebetegnek. Az anyja befolyásos ember, neki ez nem jelentene gondot. A gyereket megtartanák, engem pedig kiraknának az utcára. És ez még a „jobbik” forgatókönyv lenne.

Erika némán töltött még egy kevés teát a bögrébe, közben komoran latolgatta, mit is tehetne ebben a helyzetben.