– De Márk idén felvételizik – emlékeztette az anyja.

– Ugyan már! Az a fiú kitűnő tanuló, államilag finanszírozott helyre kerül, meglátod. Akkor minek neki annyi tartalék? Eszter mindig túlzottan óvatos.

Erika tudta, hogy Eszter akkor is találna helyet a pénzének, ha a fia ösztöndíjjal tanulna tovább. Mégis megsajnálta Vivient. A lánya szinte megszállottja lett az anyaságnak, minden gondolata e körül forgott. Talán tényleg segíthetne Eszter… neki nem jelentene akkora áldozatot.

Ám sem az anya kérlelése, sem Vivien érzelmi kitörése nem hatotta meg Esztert. A húga a férjével együtt állított be hozzá, ami már önmagában szokatlan volt. Süteményt hoztak, kedveskedtek, kerülgették a témát, aztán mégis kibukott belőlük a kérés. A beszélgetés végül heves vitába torkollt.

– Alig jöttök ki a fizetésetekből, mégis gyereket akartok és drága kezelésekre költenétek? – csóválta a fejét Eszter. – Gondolkodjatok már józanul!

– Semmi közöd hozzá, mire költünk! – csattant fel Vivien.

Rossz hangulatban váltak el. Az ajtó csattanva zárult mögöttük.