– Vártunk már eleget, kibírunk még egy kis időt – biztatta Benedek. – Nem vagyunk mi még öregek. Meglátod, egyszer teljesül az álmunk.

Vártak is. Sorra került a beavatkozás, elvégezték, reménykedtek… de nem hozott eredményt. Ilyen is előfordul – az orvosok sem ígérnek biztos sikert. Vivient letaglózta a kudarc. Szinte azonnal újabb próbálkozásba akart vágni, mintha az idővel versenyt futna. Az orvos azonban lehűtötte: bizonyos időnek el kell telnie két kezelés között. Új kérelmet kell beadni, ismét bizottság elé kerül az ügy, aztán jöhet a hosszadalmas várakozás, és ha jóváhagyják, csak akkor folytathatják.

– Ha fizetnénk, akár holnap megcsinálnák! – fakadt ki Vivien az édesanyjának.

– És miből fizetnéd? – kérdezett vissza Erika józanul. – Nálam egy fillér sincs. Eszedbe ne jusson kölcsönt felvenni! A hálószobabútorra felvett hitelt sem törlesztettétek még rendesen. Minek kellett az egyáltalán…

– Kérjünk Esztertől! A nővéremtől – vetette fel Vivien hirtelen. – Úgyis félretett pénzt Márk taníttatására. Biztosan van a számláján bőven. Adhatna kölcsön. Majd egyszer visszaadjuk.