„Isten hírével” – gondolta Eszter keserűen. – „Oldják meg maguk. Mindig csak elvárják, hogy eléjük tegyem, amire szükségük van. Várják ki az ingyenes lehetőséget.”

Vártak. Jött még egy próbálkozás, majd egy újabb – mindhiába. Aztán egy nap Benedek összepakolt és elment. Elege lett a folytonos feszültségből, abból, hogy nincs gyerekük, és talált magának mást. Így történt. Vivien ugyan megsiratta a házasságát, de nem sokáig maradt egyedül. Megismerkedett egy özvegy férfival, hozzáment, és hozzá költözött. Ott pedig minden különösebb számolgatás és várakozás nélkül, szinte azonnal megfogant a baba.

– Úgy látszik, odafent mégiscsak van valamiféle terv – mosolygott Erika, amikor karjában tartotta újszülött unokáját. – Akárhogy kapálózunk, végül az történik, ami meg van írva.

– Lehet benne valami – bólintott Vivien boldogan.

Eszternek eközben más gondjai akadtak. Márkot felvették az egyetemre, állami ösztöndíjas képzésre. Harmadéves korában megnősült. Ünnepélyesen megígérte az anyjának, hogy a tanulmányait nem hanyagolja el. Feleségével gyermeket várnak, és hármasban élnek Erikával annak lakásában.

Az élet halad a maga útján. Eszter is hamarosan nagymama lesz – még ha nem is egészen úgy alakult minden, ahogyan egykor elképzelte. De mit tehet az ember? Ha meg akarod nevettetni Istent, csak mesélj neki a terveidről.