– Negyven? – hördült fel az anyjuk. – Nem lesz az túl késő?

– Inkább ez, mint Eszter sorsa – vont vállat Vivien. – Mi jó van a gyerekben? Se utazás, se pihenés. Mi most kezdtünk el igazán élni, eszemben sincs lekötni magam.

És valóban: az ő életük látványosan felfelé ívelt. Vivien nem a végzettségének megfelelő munkát választotta, hanem a férje mellé szegődött egy magánkézben lévő gyógyszergyárba, a gyártósorra. A cég éppen fellendülőben volt, éjjel-nappal folyt a termelés. Az éjszakai műszakért kiemelkedően jól fizettek, ők pedig rendszeresen vállalták, amikor mások nemet mondtak. Szépen gyarapodtak, utazgattak belföldi és külföldi üdülőhelyekre, új ruhákat, műszaki cikkeket vásároltak.

Eszter ezzel szemben szűkösen élt. Amíg Márk kicsi volt, nem tudott dolgozni, később pedig csak akkor talált állást, amikor a fiú már óvodába járt. Vivien egy fillérrel sem segítette.

– Te mindig csak robotoltál a tanulással, és mire mentél vele? – vetette oda gyakran. – Anyának nem volt igaza. Nézz csak rám! Dolgozom, és komoly pénzeket keresek, sokkal többet, mint gondolnád.