Az idő telt, de a várva várt terhesség nem következett be. Fél év, majd egy egész esztendő is eltelt eredmény nélkül. Végül az orvos mesterséges megtermékenyítést javasolt.

– Azt mondta, jogosult vagyok állami támogatásra, kvótára – újságolta Vivien az anyjának. – Hivatalosan is igazolták, hogy természetes úton nem lehet gyerekem, letelt a szükséges idő. Minden papír rendben van. Most megyünk feliratkozni a várólistára.

Az asszony mélyet sóhajtott. Arra gondolt, hogy az élet különös rend szerint működik: amikor az Úr kétszer is megajándékozta volna őt unokával, a lánya nem kérte. Most pedig, amikor már szeretné, talán késő. Nem véletlenül mondják: ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.

Néhány hét múlva Vivien ragyogó arccal rontott be.

– Elfogadták a kérelmemet! Látod, milyen rendes az állam? Ingyen elvégzik ezt a drága beavatkozást. Csak hát sokat kell várni… és ez a várakozás rettenetes.

– Ne aggódj, Rozka – próbálta csillapítani Benedek, de a hangjában ott bujkált a türelmetlenség is.