Minden egyes nap ugyanúgy telt. Erika, aki tapasztalt, erős asszonynak hitte magát, tehetetlenül szemlélte, ahogy a családjuk lassan széthullik. Nem tudta, miként segíthetne. Egy fedél alatt éltek hárman, mégis mindannyian külön világba zárva.

Fél évvel korábban még minden egészen másként festett. Amikor Nóra világra hozta a kisfiát, a kórház előtt ott álltak büszkén: a férje, Márk, Erika és a veje édesanyja. Hatalmas virágcsokrokat tartottak a kezükben, ajándékcsomagokkal készültek az osztály dolgozóinak, pezsgővel és édességgel ünnepeltek.

Erika akkor úgy érezte, beteljesedett az élete. Boldog volt a lánya miatt, aki szerető férjet talált, családot alapított, és anyává vált.

Nóra és Márk valamivel több mint két éve házasodtak össze. Ezalatt a két esztendő alatt a lány sokat érett. A bizonytalan, törékeny fiatal lányból felelősségteljes asszony lett, aki gondosan alakította közös otthonukat, és láthatóan örömmel készült az anyaságra. Erika nyugodt szívvel gondolt rájuk: szerelemből kötött házasság, biztos háttér, közös tervek.