Aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Erika máig nem értette, mikor és hogyan fordult ki sarkaiból a világuk.

Nóra már három hónapja ivott. Nem foglalkozott Bencével, alig nézett rá, mintha a saját gyermeke csak egy félretett tárgy lenne a lakás egyik sarkában. A háztartás, a bevásárlás, a főzés, a mosás, a baba körüli minden teendő Erikára szakadt, miközben továbbra is próbált dolgozni is.

Csakhogy Nórának láthatóan nem volt szüksége erre a gondoskodásra. Nemhogy hálát nem mutatott, de észre sem vette anyja erőfeszítéseit.

Már nem szoptatta a kisfiát, nem ölelte magához, még csak hozzá sem ért. Erika kénytelen volt fizetés nélküli szabadságot kivenni, hogy elláthassa az unokáját. A megélhetésért otthon vállalt magántanítványokat: társadalomismeretet és jogi alapismereteket tanított diákoknak, hogy valahogy előteremtse a szükséges pénzt.

Úgy érezte, visszacsöppent az időben. Újra cumisüvegeket mosogatott, tápszert kevert, éjszakánként felkelt a sírásra, küzdött a hasfájással, a kibújó fogakkal, és néha azt sem tudta, éppen melyik nap van.