— Lézengtem? — ismételte Márk rekedten, levegő után kapkodva. — Ezt komolyan mondod?

— Pontosan ezt! — lépett közelebb Gábor. — Azt hiszed, nem tudom, miért rúgtak ki három munkahelyről is? Mindenhol ugyanaz volt a baj!

— Elég volt! — állt közéjük Balázs, határozott mozdulattal félretolva őket. — Márk, egész életedben a bátyádra irigykedtél.

— Ugyan mire? — vágott vissza a fiú, de hangja már megingott.

— Arra, hogy tizennégy éves kora óta dolgozott! Hogy éjszakákon át tanult, miközben te szórakozóhelyről szórakozóhelyre jártál!

Márk hátrált egy lépést, mintha arcul ütötték volna.

— Apa… ezt te sem gondolhatod komolyan…

— De igen — felelte Balázs keményen. — Azt hitted, vak vagyok? Hogy nem látom, mi zajlik benned? Az igazság olyan, mint a tüske: minél mélyebbre nyomod, annál fájdalmasabb lesz kiszedni.

Réka, aki eddig némán figyelte a jelenetet, idegesen megszólalt:

— Ez most mire akar kilyukadni?

— Te ebbe ne szólj bele! — intette le Balázs. — Ezt mi rendezzük.

Aztán körbenézett, és rideg hangon tette hozzá: