Márk nem ment ajtót nyitni. Besétált a nappaliba, és leült a sarokba, oda, ahol korábban a fotel állt, amit a tévéhez húzott közelebb a játékai miatt. Összekulcsolta a karját a térde körül, és úgy kuporgott, mint egy riadt kisgyerek. Minden neszre összerezzent.

Amikor a rendőrjárőr végül – több próbálkozás után – betörte az ajtót, a folyosón találták meg Nórát. Épp megpróbált feltápászkodni, de a teste remegett, és alig bírt megállni a lábán. A nappaliban pedig ott ült Márk, könnyáztatta arccal. A rendőrök azonnal megbilincselték, és levezették a lépcsőn.

Nóra nemcsak a válást indította el ezután, hanem feljelentést is tett: lopásért és testi sértésért, ami a saját lakásában érte. A bíróság gyorsított eljárásban intézkedett, és hivatalosan is kijelentették Márkot az ingatlanból. Mindezt Nóra a betegszabadsága idején intézte. A munkahelyén megértőek voltak, engedték, hogy addig maradjon otthon, amíg az orvos nemcsak a papíron, hanem a valóságban is gyógyultnak nem nyilvánítja – amíg a kék-zöld foltok végre eltűnnek a bőréről.