Közben Márk édesanyja, Erika, szinte naponta telefonált. Könyörgött volt menyének, hogy ne engedje börtönbe kerülni a fiát. A hangjában kétségbeesés és szégyen keveredett. Nóra sajnálta az asszonyt – tudta, hogy nem rossz ember. De abban is biztos volt, hogy Márk tetteinek következményeit nem háríthatja át másra.

Erika talán most szembesült először azzal, hogy a fia nemcsak a saját életét rombolta le, hanem az övét is. Nóra pedig eldöntötte: többé senki kedvéért nem mond le az igazságról.

❦

— Nem, te ezt egyszerűen nem érted, ez teljesen más helyzet! — csattant fel Gábor, miközben idegesen dobolt az ujjával az asztalon. A monoton kopogás Eszter halántékában visszhangzott. — Anyának csak egy kis törődésre van szüksége. Mi ebben olyan bonyolult?

Eszter a bejáratnál torpant meg. Még rajta volt a blézere, vállát húzta a nehéz táska. Kilenc órán át ült a kimutatások fölött, a számok még mindig vibráltak a szeme előtt. Arra vágyott csupán, hogy lezuhanyozzon, és végre csend vegye körül. Ehelyett ez fogadta.

— Gábor, most értem haza — mondta fáradtan, miközben letette a táskáját.