– Akkor sem helyes, amit csinálsz – sóhajtott Erika. – Nóra mégiscsak a feleséged, és…

A vonal túlsó végén egy pillanatra csend lett, de a vita korántsem ért véget.

– …mégiscsak a feleséged, és az ő lakásában élsz – fejezte volna be Erika, de Márk azonnal közbevágott.

– Az a lakás nem az övé, hanem a szüleié! Ők fizették ki, nem ő! – vágta rá sértődötten.

– És ez szerinted min változtat? – kérdezte csendesebben az asszony. – Attól még neki több beleszólása van, mint neked, nem gondolod?

– Ugyan már! – nevetett fel gúnyosan a fia. – Mindketten csak be vagyunk oda jelentve. A tulajdonjog az anyjáé. Ráadásul az anyósa eleinte hallani sem akart arról, hogy engem is bejelentsenek. Csak azért ment bele, mert a munkahelyemhez kellett a helyi lakcím.

Erika sóhajtott a vonal túlsó végén.
– Akkor miért teszed tönkre saját magad körül a dolgokat? Pénzt veszel el, hazudozol, és most úgy beszélsz Nóráról, hogy az már fáj hallgatni is… Drágám, komolyan aggódom érted.

– Ugyan, anya, ne dramatizálj! – legyintett Márk. – Nem loptam semmit. Olyan lakásból vettem el, ahol én is hivatalosan ott lakom, ráadásul a saját feleségemtől.