– Nem alakult úgy. Az első feleségem nem akart, a második pedig nem tudott. Három éve egyedül élek.

Amikor megszólalt Réka telefonja, már érezhetően nehezebben formálta a szavakat.

– Hol vagy? – csattant fel a férje ingerülten. – Ki fog vacsorát csinálni? A gyerekek éhesek, és én is…

– Majd Portugáliában főz rátok az, akihez mentek – vágta rá Réka, és bontotta a vonalat.

Mégis hazament. Márk ragaszkodott hozzá, hogy elkíséri.

– Köszönöm – mondta búcsúzóul a kapuban.

– Ugyan, mit?

– Mindent. Akkoriban… te gyújtottad fel a kukát, igaz?

Márk zavartan elmosolyodott.

– Na, pont ezt kellett felhozni…

– Soha nem felejtettem el, amit értem és Hajnalka néniért tettél – felelte Réka, majd puszit nyomott az arcára.

Természetes volt, hogy másnap kiment a reptérre. Kaparta a torkát a visszafojtott sírás, de tartotta magát. A férje erőltetetten viccelődött, a lánya csendesen figyelt, a fia szótlanul állt mellette.

– Biztos, hogy nem jössz? – kérdezte a férfi az utolsó pillanatban.

Réka megrázta a fejét.

– Ahogy gondolod. Ha kell a válás, írj, elintézzük.