– Haladhatnánk? – csattant fel mögötte ingerülten valaki a sorban.

Réka lábujjhegyre állt, hogy lássa, mi okozza a fennakadást. A kasszánál egy görnyedt hátú asszony álldogált fényesre kopott fekete dzsekiben, és reszkető ujjakkal számolgatta az aprót.

– Százhárom forint hiányzik – közölte a pénztáros türelmetlenül. – Melyiket hagyjuk itt?

– De más ár volt kiírva… biztosan jól számoltam… – hebegte az asszony elcsukló hangon.

– Ne tartsa fel a sort!

A futószalagon egy kiló cukor, liszt, egy doboz tojás és egy kocka margarin feküdt. Úgy tűnt, sütni készült. Körülbelül annyi idős lehetett, mint Réka édesanyja – talán kicsit idősebb is –, csakhogy az ő anyja már rég nem járt egyedül bevásárolni.

Réka hirtelen mozdulattal előrelépett, és letett kétszáz forintot a pultra.

– Kérem, számolja hozzá, így rendben lesz – mondta csendesen.

A pénztáros szemforgatva ütötte be az összeget, majd visszaadta a különbözetet.

– Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el… – kezdte az asszony, aztán egyszer csak elhallgatott, és mereven Rékára szegezte a tekintetét.