Egyik este a főnöke váratlanul bent tartotta, így képtelen volt időben odaérni Benedekért az iskolai napközibe. A pedagógus nem akart tovább várni, ezért felhívta.

– Azonnal jöjjön a gyerekért! – mondta határozottan. – Már mindenki elment, nekem is haza kell érnem. Kérem, értse meg, családom van.

Eszter pánikba esett. A férje nem tudott elszabadulni a munkahelyéről, ő maga pedig legalább fél órára még az irodához volt kötve. Gyors megoldás kellett.

Felcsörgette az édesanyját.

– Anya, kérlek, menj el Benedekért az iskolába, és vidd magadhoz – sorolta gyorsan az utasításokat. – A lakásba ne menjetek fel, várjatok lent a ház előtt. Körülbelül harminc perc múlva odaérek, pont annyi idő, amíg megjárod az utat oda-vissza. Nagyon kérlek, semmit ne adj neki enni. Csak hozd el, és ülj le vele a padra, amíg megérkezem.

Renáta beleegyezett.

Eszter huszonöt perc múlva taxival meg is érkezett. Benedek vidáman szaladt elé, semmi nem utalt bajra. Gyors búcsú az anyjától, aztán hazamentek.

Három órával később azonban a kisfiú rosszul lett. Eszter rémülten hívta a mentőket. Benedeket kórházba szállították, és csak a vizsgálatok, kezelések után tudta kikérdezni a fiát.