Akkor derült ki: a nagymamája útközben adott neki egy szalámis szendvicset.

Eszter azóta sem képes megbocsátani. A férje is határozottan kijelentette, hogy nem szeretné, ha a gyerekek kapcsolatban maradnának a nagymamával.

Renáta ugyan kész lenne bocsánatot kérni, ám belül továbbra sem érzi magát hibásnak.

Eszter világosan közölte vele: addig nem találkozhat az unokáival, amíg gyökeresen nem változtat az életvitelén, és – ha szükséges – nem vállal újra kezelést. Máskülönben nincs miről beszélni.

— Kelj már fel, te semmirekellő, és teríts meg nekem meg anyámnak! — rivallt rá Márk olyan hangerővel, hogy Nóra ijedtében majdnem kiugrott az ágyból.

Lassan nyitotta ki a szemét. Az októberi napfény aranyló derengéssel töltötte meg a szobát, az ablakon túl sárga levelek forogtak a levegőben, és az a különös, korai órákra jellemző csend lengte körül a lakást. Az első reggelük volt házasként. Nóra ezt a napot meghitten képzelte el: azt tervezte, hogy összebújnak, beszélgetnek a közös jövőről, és meglepi Márkot az előző este beszerzett kávéval és croissant-nal.