Renáta pontosan tisztában volt vele, mit vár tőle a lánya, mégis újra és újra áthágta a kimondott szabályt. Nem egyszer fordult elő, hogy lejárt szavatosságú élelmiszerrel állított be, mintha mi sem lenne természetesebb.

Ezúttal néhány doboz, akciósan beszerzett, már határidőn túli joghurt robbantotta ki a vitát.

– Anya, meddig kell még ezt hallgatnom? – fakadt ki Eszter. – Miért nem érted meg, hogy számomra ez elfogadhatatlan? Nem így akarok élni!

A hangja remegett az indulattól.

– Megengedhetem magamnak, hogy rendes minőségű ételt vegyek a családomnak. Nem szorulok rá arra, hogy kétes eredetű dolgokat együnk. Évek óta próbállak rávenni, hogy változtass, de semmi nem használ!

Renáta sértetten húzta ki magát.

– Teljesen normális vagyok – vágott vissza. – És semmi kivetnivalót nem látok abban, amit teszek.

A végső szakítás mégis egy későbbi eset után következett be. Eszter tudta, hogy nem moshatja teljesen tisztára a kezét abban, ami a nagyobbik fiával történt. Része volt a történtekben, még ha közvetve is.