Renáta pontosan tisztában volt vele, mit vár tőle a lánya, mégis újra és újra áthágta a kimondott szabályt. Nem egyszer fordult elő, hogy lejárt szavatosságú élelmiszerrel állított be, mintha mi sem lenne természetesebb.

Ezúttal néhány doboz, akciósan beszerzett, már határidőn túli joghurt robbantotta ki a vitát.

– Anya, meddig kell még ezt hallgatnom? – fakadt ki Eszter. – Miért nem érted meg, hogy számomra ez elfogadhatatlan? Nem így akarok élni!

A hangja remegett az indulattól.

– Megengedhetem magamnak, hogy rendes minőségű ételt vegyek a családomnak. Nem szorulok rá arra, hogy kétes eredetű dolgokat együnk. Évek óta próbállak rávenni, hogy változtass, de semmi nem használ!

Renáta sértetten húzta ki magát.

– Teljesen normális vagyok – vágott vissza. – És semmi kivetnivalót nem látok abban, amit teszek.

A végső szakítás mégis egy későbbi eset után következett be. Eszter tudta, hogy nem moshatja teljesen tisztára a kezét abban, ami a nagyobbik fiával történt. Része volt a történtekben, még ha közvetve is.

Egyik este a főnöke váratlanul bent tartotta, így képtelen volt időben odaérni Benedekért az iskolai napközibe. A pedagógus nem akart tovább várni, ezért felhívta.

– Azonnal jöjjön a gyerekért! – mondta határozottan. – Már mindenki elment, nekem is haza kell érnem. Kérem, értse meg, családom van.

Eszter pánikba esett. A férje nem tudott elszabadulni a munkahelyéről, ő maga pedig legalább fél órára még az irodához volt kötve. Gyors megoldás kellett.

Felcsörgette az édesanyját.

– Anya, kérlek, menj el Benedekért az iskolába, és vidd magadhoz – sorolta gyorsan az utasításokat. – A lakásba ne menjetek fel, várjatok lent a ház előtt. Körülbelül harminc perc múlva odaérek, pont annyi idő, amíg megjárod az utat oda-vissza. Nagyon kérlek, semmit ne adj neki enni. Csak hozd el, és ülj le vele a padra, amíg megérkezem.

Renáta beleegyezett.

Eszter huszonöt perc múlva taxival meg is érkezett. Benedek vidáman szaladt elé, semmi nem utalt bajra. Gyors búcsú az anyjától, aztán hazamentek.

Három órával később azonban a kisfiú rosszul lett. Eszter rémülten hívta a mentőket. Benedeket kórházba szállították, és csak a vizsgálatok, kezelések után tudta kikérdezni a fiát.

Akkor derült ki: a nagymamája útközben adott neki egy szalámis szendvicset.

Eszter azóta sem képes megbocsátani. A férje is határozottan kijelentette, hogy nem szeretné, ha a gyerekek kapcsolatban maradnának a nagymamával.

Renáta ugyan kész lenne bocsánatot kérni, ám belül továbbra sem érzi magát hibásnak.

Eszter világosan közölte vele: addig nem találkozhat az unokáival, amíg gyökeresen nem változtat az életvitelén, és – ha szükséges – nem vállal újra kezelést. Máskülönben nincs miről beszélni.