Erről a témáról Eszter már többször próbált beszélni az anyjával, de minden alkalommal vitába torkollott a dolog.

– Mi baj lehet belőle? – csattant fel ilyenkor Renáta. – Ha tegnap járt le egy felvágott, attól ma már mérgező? Egy nap alatt megromlik? A sajtnak sincs semmi baja. Sőt, Kingától néha még hús is jut. Két-három napja lejárt, de se szaga, se rossz íze nincs. Ugyanolyan, mint a friss. Miért kéne kidobni? Miért baj, ha spórolok?

– Ez nem takarékosság, hanem felelőtlenség – válaszolta Eszter ingerülten. – Nem érted, hogy ételmérgezést lehet kapni? Nem félsz a következményektől?

Renáta vállat vont.

– Mitől kellene rettegnem? Kétszer úgysem hal meg az ember. Egyszer mindenkire sor kerül. Semmi bajom nincs, látod. Rengetegen élnek így, csak te nem tudsz róla. Miért költsek feleslegesen, ha szinte ingyen hozzájuthatok? A fagyasztóm tele van: hal, csirke, darált hús, gombócok. Mindent megeszem, és kutya bajom.

Eszter egy idő után belátta, hogy a folyamatos prédikációval nem jut előrébb. Hiába ismételgeti az érveit, az anyja hajthatatlan marad. Végül úgy döntött, nem próbálja többé jobb belátásra bírni. Él úgy, ahogy akar – gondolta keserűen –, de az ő otthonába ne hordja be a kétes eredetű élelmiszereket, és főleg ne akarja az unokákat ilyesmivel etetni.