Gyerekként ez az álom hatalmas boldogságnak tűnt. Évekkel később azonban a saját lánya éppen ezt rótta fel neki: hogy erőltette a zenei tanulmányokat. A hangszerek, az órák, a gyakorlással töltött délutánok – mindaz, ami Emese számára beteljesületlen vágy volt – Nóra szemében nyűggé és teherré vált.

Emese húszévesen ment férjhez, alig hogy befejezte a technikumot. Akkor rettentően érettnek és tapasztaltnak hitte magát. Felnőttként gondolkodott, felelősségteljes döntéseket hozott – legalábbis így látta. Most pedig a húszéves lánya hívta fel, és a szavai inkább emlékeztettek sértett kamasz toporzékolására, mint egy érett nő gondolataira.

Nóra egy évvel az esküvő után született. Emese nem akart hosszú ideig otthon maradni, ezért a faluból felhívta az édesanyját segítségül. Bár fiatalok voltak, ő és a férje komolyan vették a szülői felelősséget. Úgy döntöttek, ebben a bizonytalan időszakban egy gyermek mellett maradnak, hogy minden energiájukat és anyagi lehetőségüket rá összpontosíthassák.

A kislány rendkívüli tehetséget mutatott, ezért korán felvették a zeneiskolába. Nóra emellett táncolni is szeretett volna. A szülők azonban nem tudták mindenhová elvinni, így ismét a nagymama segítségét kérték.