— Nem igaz! Szeretett, csak nem tudott jönni!

— Érdekes, én tudtam ruhát, cipőt venni neked. Ő pedig még a régi holmidat is elvitte titokban a nyaralóból, hogy a fiaira ne kelljen költenie. Ez szerinted szeretet?

— Hazudsz! Apa jó ember!

Egy gyerekkel nehéz vitába szállni. Emese végül megtanulta, hogy inkább nem mélyíti tovább ezeket a helyzeteket, csak próbál továbblépni.

A válás után a nevelés sokkal több terhet rakott rá. Többet dolgozott, egyre feszültebb lett, és a folyamatos kérdések is kimerítették. Nóra, látva anyja keménységét, maga is makacsabbá vált. Emesének hiányzott az a bölcs türelem, amellyel elsimíthatta volna a konfliktusokat. Idővel már apróságokból is heves szóváltások kerekedtek közöttük, és egyre gyakoribbá váltak a mindennapi összecsapások.

A feszültség egyre gyakrabban robbant ki jelentéktelennek tűnő apróságok miatt.

– Elegem van ebből az örökös tanulásból! Nem csinálom meg a leckét! És iskolába sem megyek! – ordította Nóra, majd dühösen a sarokba hajította a füzeteit.