— Fogalmam sincs, ki mit ajándékoz. Nem foglalkoztat. Viszont ha már ilyen jól megy a sorod, visszaadhatnád legalább a felét annak, amit a pihenésedre költöttünk — felelte hűvösen Nóra. Látszott rajta, mennyire kényelmetlen számára ez az egész.

— Nahát, filléreskedünk? Szűk látókörűség ez, drágám…

— Inkább legyen szűk a látóköröm, mint feneketlen az igénylistám — vágott vissza Nóra.

— Azért jöttem, hogy meghívjalak benneteket az esküvőre! — jelentette be Kinga diadalmasan.

Átnyújtott egy vastag, díszes papírra nyomtatott meghívót. Nóra szinte hallotta, ahogy a családi kassza képzeletben megcsappan.

— Készítettünk Kristóffal egy kívánságlistát — folytatta Kinga lelkesen. — A barátoknak apróságokat írtunk: ágynemű, edénykészlet, ilyesmi. A rokonoknak komolyabb tételek maradtak. Már csak két lehetőség szabad, válasszátok ki, melyiket szánjátok nekünk!

— Kívánságlista? Ez komoly? Remélem, a vacsora árát nem nekünk kell állnunk — jegyezte meg szárazon Nóra.

— Dehogy! Csak szűk kör, család és közeli ismerősök… Bár őszintén szólva számítottam a támogatásotokra. Én is segítettem annak idején a ti lagzitoknál!