Amíg Kinga a vendéglistát ecsetelte, Nóra rápillantott a papírra. Valóban két sor maradt üresen a rokonok neve mellett: egy lakás és egy autó.

— Ez már több a soknál — mondta halkan, de acélosan. — Nem fogok nektek kocsit vásárolni.

— Márk, látod? A feleséged megint ellenkezik — fordult fiához Kinga, arcán sértett mosollyal. — Én éjszakákat virrasztottam, nélkülöztem, hogy felneveljelek…

— Ne zsarolj tovább azzal, hogy felneveltél — szakította félbe Nóra. — És hagyd abba, hogy pénzt húzol ki a családunkból. Mindent elmondtam. Ha az ajándék nélkül nem látjátok szívesen a jelenlétünket, akkor nem megyünk el.

Ezzel demonstratívan kivonult a szobából.

— Anya, most jobb, ha elmész — szólt halkan, de határozottan Márk. — Az autóval tényleg túlzásba estél. Épphogy kifizettem a gyógyüdülésedet, és most újabb adósságba taszítanád a családomat?

Az ajtó csattanva zárult be. A lakásra olyan sűrű csend borult, hogy még egy szúnyog zümmögése is harsánynak tűnt.

— Nóra… — Márk óvatosan a felesége vállára tette a kezét. — Igazad van. Anya tényleg átlépte a határt.