— Tényleg ezt gondolod? — nézett rá meglepetten Nóra.

— Igen. Kár, hogy csak most jutottam el idáig.

A következő hetek meglepő nyugalomban teltek. Kinga…

Kinga a következő hetekben szinte teljesen eltűnt az életükből: alig telefonált, és egyszer sem állított be váratlanul. Nem is volt ideje másokra – ruha- és cipővadászat, tortakóstolás, menüsor összeállítása, kozmetika, fodrász… lefoglalta minden perce.

Nóra hosszú idő után először érezte úgy, hogy fellélegezhet. Nem hallgatta senki a fejmosásokat, nem kellett újabb és újabb összegeket előteremteni „családi kötelesség” címén. Ráadásul megérkezett a bonyolult projekt díjazása is, amin hónapokig dolgozott. A számláján ott állt az összeg, ami végre valóra válthatta régi álmát: egy saját autót.

Öt éve nézegette ugyanazt a típust. Tiffany árnyalatú, gyöngyházfényben játszó fényezéssel, kívülről kecses, belül meglepően tágas. Amikor átvette a kulcsokat, úgy érezte, mintha az egész világ kitárult volna előtte. Első dolga az volt, hogy rátegye arra a kulcstartóra a saját készítésű négylevelű lóherét, amelyet Leventével egy kézműves foglalkozáson csináltak. A vásárlást pénteken intézte el – éppen az esküvő előtti napon. Elhatározta, hogy az új autóval gördül majd a házasságkötő terembe. Még a ruháját is a kocsi színéhez igazította.