Szombaton Márk hajnalban ébresztette.

— Ébredj, indulnunk kell a szalonba.

— Szalonba? — motyogta álmosan.

— Fodrászhoz, elfelejtetted?

— Jaj, tényleg! Ne aggódj, beleférünk az időbe.

— Az ajándékkal se törődj — tette hozzá Márk könnyedén. — Már elintéztem.

Nóra precízen kiszámolta a készülődést, így néhány perccel az ifjú pár előtt érkeztek meg. A szertartás megható volt: fogadalmak, csokrok, ölelések. Nóra szemébe könny szökött. Őszintén örült Kingának, és már a korábbi bántó szavakat is elengedte magában. Ami azonban a vacsorán történt, mindent elsöpört.

Az étterem hivalkodó volt, tele csillogással. Nórának feltűnt, hogy a dekoráció szinte minden részlete kékes, zöldes, türkiz árnyalatban pompázik. Amikor a köszöntők sora Márkhoz ért, a férfi felállt.

— Anya, boldog vagyok, hogy rátaláltál a társadra. Kristóf mellett újra ragyogsz. Egy ilyen nőt minimum a tenyerén kell hordani… vagy legalább autóval kényeztetni. Ezért Nórával úgy döntöttünk, hogy ajándékba adunk neked… egy kocsit!

Az a néhány másodperc, amíg Márk átnyújtotta a kulcsokat, Nórának végtelennek tűnt. Látta, ahogy a férfi komótosan odalép Kingához, és a kezébe teszi a kulcscsomót. Rajta a jól ismert négylevelű lóhere.