— Ne sorolja tovább, látom — szakította félbe Nóra. — Fodrász, szín-tanácsadás…

— Hát persze! — csapta össze a kezét Kinga, tetovált szemöldöke magasra szaladt, mintha azt kérdezné: hát ezt sem érted?

— Épp ez az, hogy nem értem. Miben segíti a szívproblémákat a hajszín, az arcmasszázs vagy a csokoládés pakolás? — kérdezte Nóra élesen.

Márk ekkor mintha először rakta volna össze, milyen kezeléseket is nevezett az anyja „szívbetegeknek ajánlott” terápiának.

— Dehogynem segít! Az embernek szüksége van törődésre! — magyarázta Kinga úgy, mintha két csintalan gyereknek adna leckét. — Elmegyek masszázsra, ellazulok, belenézek a tükörbe, és örülök annak, amit látok. Nóra, fogalmad sincs, mennyire kimerültem az évek során! Egész életemben hajtottam!

— Márk — szakította félbe hirtelen az asszony monológját Nóra. — Beszélnünk kell. Ketten.

A házaspár átvonult a hálószobába. Amint becsukták az ajtót, Nóra a férje szemébe nézett.

— Mondd meg őszintén: tényleg oda akarod adni ezt az összeget?

— Szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló. Anyának pihenésre van szüksége — felelte Márk.