— Mitől fáradt el? Nem dolgozik, a házimunkát bejárónő végzi, évente kétszer elutazik valahová…

— Pont ezért jó, hogy aktív marad. A te anyukádnak sem ártana néha kimozdulni.

— Kimozdulhatna — sóhajtott Nóra. — Csakhogy az én anyám a saját pénzéből teszi. A tiéd pedig a miénkből. Én is szívesen elküldeném anyát egy gyógyhelyre, még fényűző kezelések nélkül is, de egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

— Hogyhogy nem? — nézett rá értetlenül Márk.

— Úgy, hogy két hónapja csúszunk a lakáshitellel, a megtakarításainkhoz nem tudtunk hozzányúlni, és az élelmiszeren is spórolunk — sorolta Nóra. Most döbbent rá, hogy férje vagy nincs tisztában a valós helyzettel, vagy szándékosan nem vesz róla tudomást.

— Talán nem tudsz bánni a pénzzel? — jegyezte meg félmosollyal Márk.

— Én tudok. De te elfelejtetted, hogy három hónapja anyád „almás” telefont kért ajándékba? Aztán márkás csizmát, hozzá illő táskát?

— Hogyne emlékeznék! Mindkét alkalommal jelenetet rendeztél.

— Azért, mert ezek meghaladják a lehetőségeinket!