— Ne zsarolj tovább azzal, hogy felneveltél — szakította félbe Nóra. — És hagyd abba, hogy pénzt húzol ki a családunkból. Mindent elmondtam. Ha az ajándék nélkül nem látjátok szívesen a jelenlétünket, akkor nem megyünk el.

Ezzel demonstratívan kivonult a szobából.

— Anya, most jobb, ha elmész — szólt halkan, de határozottan Márk. — Az autóval tényleg túlzásba estél. Épphogy kifizettem a gyógyüdülésedet, és most újabb adósságba taszítanád a családomat?

Az ajtó csattanva zárult be. A lakásra olyan sűrű csend borult, hogy még egy szúnyog zümmögése is harsánynak tűnt.

— Nóra… — Márk óvatosan a felesége vállára tette a kezét. — Igazad van. Anya tényleg átlépte a határt.

— Tényleg ezt gondolod? — nézett rá meglepetten Nóra.

— Igen. Kár, hogy csak most jutottam el idáig.

A következő hetek meglepő nyugalomban teltek. Kinga…

Kinga a következő hetekben szinte teljesen eltűnt az életükből: alig telefonált, és egyszer sem állított be váratlanul. Nem is volt ideje másokra – ruha- és cipővadászat, tortakóstolás, menüsor összeállítása, kozmetika, fodrász… lefoglalta minden perce.

Nóra hosszú idő után először érezte úgy, hogy fellélegezhet. Nem hallgatta senki a fejmosásokat, nem kellett újabb és újabb összegeket előteremteni „családi kötelesség” címén. Ráadásul megérkezett a bonyolult projekt díjazása is, amin hónapokig dolgozott. A számláján ott állt az összeg, ami végre valóra válthatta régi álmát: egy saját autót.

Öt éve nézegette ugyanazt a típust. Tiffany árnyalatú, gyöngyházfényben játszó fényezéssel, kívülről kecses, belül meglepően tágas. Amikor átvette a kulcsokat, úgy érezte, mintha az egész világ kitárult volna előtte. Első dolga az volt, hogy rátegye arra a kulcstartóra a saját készítésű négylevelű lóherét, amelyet Leventével egy kézműves foglalkozáson csináltak. A vásárlást pénteken intézte el – éppen az esküvő előtti napon. Elhatározta, hogy az új autóval gördül majd a házasságkötő terembe. Még a ruháját is a kocsi színéhez igazította.

Szombaton Márk hajnalban ébresztette.

— Ébredj, indulnunk kell a szalonba.

— Szalonba? — motyogta álmosan.

— Fodrászhoz, elfelejtetted?

— Jaj, tényleg! Ne aggódj, beleférünk az időbe.

— Az ajándékkal se törődj — tette hozzá Márk könnyedén. — Már elintéztem.

Nóra precízen kiszámolta a készülődést, így néhány perccel az ifjú pár előtt érkeztek meg. A szertartás megható volt: fogadalmak, csokrok, ölelések. Nóra szemébe könny szökött. Őszintén örült Kingának, és már a korábbi bántó szavakat is elengedte magában. Ami azonban a vacsorán történt, mindent elsöpört.

Az étterem hivalkodó volt, tele csillogással. Nórának feltűnt, hogy a dekoráció szinte minden részlete kékes, zöldes, türkiz árnyalatban pompázik. Amikor a köszöntők sora Márkhoz ért, a férfi felállt.

— Anya, boldog vagyok, hogy rátaláltál a társadra. Kristóf mellett újra ragyogsz. Egy ilyen nőt minimum a tenyerén kell hordani… vagy legalább autóval kényeztetni. Ezért Nórával úgy döntöttünk, hogy ajándékba adunk neked… egy kocsit!

Az a néhány másodperc, amíg Márk átnyújtotta a kulcsokat, Nórának végtelennek tűnt. Látta, ahogy a férfi komótosan odalép Kingához, és a kezébe teszi a kulcscsomót. Rajta a jól ismert négylevelű lóhere.