– Első pillanatban beleszerettem. Ugyanolyan makacs és elszánt, mint én. Tudod jól, velem ilyesmi még soha nem fordult elő. Ő tényleg képes lenne tűzön-vízen átmenni azért a kutyáért.

Réka pirulva lesütötte a szemét, Gergő pedig tovább beszélt:

– Amikor megtudta, hogy egyedül élsz, ráadásul ilyen jeges, esős időben, rögtön rám szólt: „Mikor hívtad utoljára az édesanyádat? Engem pátyolgatsz, közben ő egyedül van otthon!” Azonnal tárcsáztalak, de nem voltál elérhető. Akkor szorult össze igazán a szívem. Soha nem aggódtam érted, mert te tanítottál meg arra, hogy másokon segítsek, és mindig erősnek, rettenthetetlennek láttalak. Most viszont először éreztem azt, hogy talán mégsem vagy legyőzhetetlen…

…és akkor teljesen úrrá lett rajtam a pánik – folytatta Gergő kissé rekedten. – Rékát és Marcit azonnal beültettem az autóba, és már indultunk is. Vezetés közben úgy vert a szívem, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Folyton hívtalak, de csak azt hallottam, hogy a számod nem kapcsolható. Biztos voltam benne, hogy valami baj történt. Bocsáss meg, anya… Te arra neveltél, hogy figyeljek másokra és segítsek, közben pedig mindig erősnek és ragyogónak láttalak. Talán ezért hittem, hogy veled soha semmi rossz nem történhet. De most is te vagy a legszebb nekem! – mondta, és szorosan átölelte Erzsébetet.

Az asszony szeme megtelt könnyel, de igyekezett visszatartani. A meghatottságtól mintha a lábfájása is enyhült volna; szinte csodának tűnt.

– Jól van, jól van, gyertek beljebb, ne a küszöbön ácsorogjatok! – törölte meg a szemét. – Leszaladtam a boltba, vettem egy kis sütnivaló csirkét meg friss kalácsot a teához.

– Anya, teljesen összezavarodtam az ijedségtől. Hadd mutassam be Rékát. Tudom, nem ismeritek még egymást igazán, de én sosem szerettem halogatni a döntéseket. Megkértem a kezét… bár még gondolkodik rajta.

– Hát persze, hogy gondolkodik – mosolygott Erzsébet csipkelődve. – Látja, hogy az anyáddal sem törődsz eleget, hát megfontolja, mire vállalkozik. No, ne toporogjatok, hozzátok azt a Marcit, biztosan éhesek vagytok az úttól.

Az esküvő után Gergő és Réka Erzsébetnél rendezkedtek be. A ház újra megtelt élettel, nevetéssel, Marci pedig vidáman hordta a papucsot, és okos tekintettel figyelte a család minden mozdulatát. Benedek munka után sietett haza; még túrabotot is vett az édesanyjának, biztos, ami biztos. Azóta egyik fia sem hagyta magára hosszú időre.

Segíteni másokon nemes dolog, de közben nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik a legközelebb állnak hozzánk – még akkor sem, ha erősnek és sebezhetetlennek hisszük őket.