Csoda azonban nem történt, és az évek némán teltek tovább.

Hanem valami egészen más.

Egy éjszaka Emese különös álmot látott. Az eltűnt kislánya jelent meg előtte, olyan tisztán, mintha ott állna az ágya mellett. A hangja lágy volt, mégis határozott:

– Ne keress tovább, édesanyám. Ne kutass utánam. Sehol sem vagyok, és mégis mindenütt. Ott élek minden magányos, elhagyott gyermekben, akivel csak találkozol. Ha megsimítod őket, engem is átölelsz. Nem búcsúzom el tőled, anya.

Réka önkéntelenül összébb húzta magán a kabátját, ahogy a történet hallatán végigfutott rajta a hideg.

Lilla csendesen folytatta:

– Másnap Emese elment egy árvaházba. Talán még motoszkált benne egy halvány, irracionális remény, hogy a lánya ott lesz a gyerekek között, bár legbelül már tudta, hogy nem így lesz.

Amikor azonban belenézett azokba a szempárokba, döntött. Attól a naptól kezdve mindig voltak körülötte gyerekek – és később unokák is.

Lilla szavait egy érkező taxi dudája szakította félbe. Az autóból két fiatal lány és egy fiú pattant ki, és amint meglátták az épületből kilépő Emesét, nevetve szaladtak felé.

– Ők az én unokáim – mosolygott az asszony. – Viszlát, indulunk haza.

Beszálltak a kocsiba, amely lassan eltűnt az esti utcán. A két barátnő még egy ideig némán állt a kihalt járdán. Nem is nagyon volt mit hozzátenni.

❦

Egy délután, amikor Nóra a gardróbot pakolta, a férje régi pólói között egy gondosan becsomagolt dobozra bukkant. Amikor kibontotta, kiderült, hogy egy drága parfüm lapul benne, még érintetlen csomagolásban. Forgatta a kezében, és próbálta felidézni, milyen alkalom közeleghet. A születésnapja nemrég múlt el, a házassági évfordulójuk még messze volt. Az anyósa ki nem állhatta az illatszereket, az édesanyjának pedig Márk biztosan nem mert volna ilyen kockázatos ajándékot választani – jól tudta, mennyire nehéz nála eltalálni az ízlést.