Majd hozzátette a szokásos érvet is:

— Nem akarom, hogy a következő családi összejövetelen rám mutogassanak, és azt suttogják, hogy nem neveltelek meg rendesen!

Lilla férje, Márk, ugyanígy szenvedett a véget nem érő „zarándoklatoktól”. Három éven keresztül próbáltak udvariasan, majd egyre határozottabban nemet mondani az érkező rokonoknak. A finom célzások süket fülekre találtak, így idővel kénytelenek voltak keményebben fellépni.

A helyzet odáig fajult, hogy szinte az összes közeli és távoli rokon megsértődött rájuk. A kapcsolat megromlott, de Lilla és Márk végre fellélegezhettek. Inkább vállalták a haragot, mint hogy idegenek lakják be folyton az otthonukat.

Emese sokáig neheztelt a lányára, ám végül megenyhült. Belátta, hogy a rokoni viszály nem indok arra, hogy az egyetlen gyermekével is megszakítsa a kapcsolatot.

Egyvalaki azonban képtelen volt tudomásul venni Lilla döntését: Kinga, Emese testvére. A nagynéni egyszerűen nem fogadta el, hogy az unokahúga nem kívánja elszállásolni, valahányszor a városba látogat.