Az évek során azonban Kinga egyre kevésbé törődött az illemszabályokkal. Két esztendő leforgása alatt még háromszor toppant be Lilláékhoz, és ettől kezdve eszébe sem jutott előre szólni az érkezéséről.

Ha Lilla és Márk éppen dolgoztak, az asszony minden különösebb szégyenérzet nélkül letelepedett a lépcsőházban, és ott várta meg, amíg hazaérnek. Mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.

Lilla egy alkalommal megpróbált higgadtan beszélni vele.

— Kinga néni, mondja meg őszintén, maga mit szólna ahhoz, ha én egyszer csak beállítanék magához minden előzetes egyeztetés nélkül? — kérdezte csendesen. — Képzelje el: belépek, első utam a konyhába vezet, kinyitom a hűtőt, megeszem, amihez kedvem támad, aztán kézmosás nélkül bemegyek a hálószobába, és kabátostul végigdőlök az ágyán.

Kinga rezzenéstelen arccal felelt:

— Téged, Lillám, azonnal kivágnálak. Gondolkodás nélkül, mint a huzat.

— Pontosan így viselkedik maga is nálunk — emelte meg a hangját Lilla. — Meghívás nélkül ront be, itt, az én otthonomban akarja megszabni a szabályokat, beleszól a Márkkal való kapcsolatunkba, és folyton megaláz, akár a jelenlétében, akár a háta mögött.

Sorolni kezdte a sérelmeit: egyszer a külseje nem felelt meg, máskor a főztjébe kötött bele, vagy azt hányta a szemére, hogy nem elég rendes a lakás.

— Értse meg, hogy nekünk is lehetnek terveink. Amikor csak úgy beállít, mindent felborít — tette hozzá Lilla fáradtan.

Kinga összehúzta a szemöldökét.

— Ne hasonlítsd magad hozzám! — vágott vissza sértetten. — Én idősebb vagyok nálad, és ez már önmagában tiszteletet érdemel. A megjegyzéseim pedig nem rosszindulatúak. Én csak a javadat akarom.

Majd folytatta a maga igazát:

— Ha azt mondom, elhanyagoltad magad, az azért van, mert így látom. Ha szóvá teszem, hogy nem főzöl jól, az sem hazugság. Amit te készítesz, azt alig lehet megenni.

Sőt, még a családját is belekeverte:

— Nem értem, kitől örökölted ezt a szétszórtságot. Emese ügyes kezű, szorgalmas nő. Talán az apádra ütöttél.

Kinga rossz szokása, hogy bejelentés nélkül érkezzen, végül váratlan következményekhez vezetett.

Amikor beköszöntött a nyár, eszébe jutott, hogy hamarosan megérkeznek az unokák. Négy eleven gyerek zsongása azonban egyáltalán nem csábította. Gyorsan kieszelt egy tervet, hogyan menekülhetne el a feladat elől.

— Mostanában nincs rendben az egészségem — sóhajtotta egy este a férjének, Leventének. — Azt hiszem, elutazom Lillához, Debrecenbe. Kivizsgáltatom magam.

Levente hitetlenkedve nézett rá.

— Már megint? — csóválta a fejét. — Kinga, minden nyáron találsz valami bajt, amit Debrecenben kell kezeltetni. Ha rád hallgatnék, egyetlen ép szerved sem maradt volna. Mondd ki inkább: az unokák elől menekülsz.

— Ugyan már, dehogy — háborodott fel túl gyorsan Kinga. — Valóban orvoshoz megyek. Lilla megígérte, hogy kifizeti a teljes kivizsgálást.

Ez persze nem volt igaz. A férjén kívül senkinek sem szólt a tervéről, még a testvérét sem avatta be abba, hogy mire készül valójában.

Ha legalább a testvérét beavatta volna, most rögtön megtudhatta volna, hogy Lilla és Márk nincsenek is Debrecenben – néhány nappal korábban elutaztak szabadságra.