— És nehogy elkéss!

Lilla erre már teljesen felriadt az ágyban.

— Várj csak, Kinga néni… te most Debrecenben vagy?

— Mondhatni a küszöbén! Hamarosan befut a vonat. Már fél órája ezt magyarázom neked! Szedd össze magad, mosakodj meg, és indulj az állomásra!

Lilla lázasan keresett valami kibúvót.

— De mi most nem is vagyunk otthon — vágta rá hirtelen.

A vonal túlsó végén gúnyos nevetés hallatszott.

— Szép próbálkozás! Az otthoni számot hívtam, drágám. Talán magaddal hurcolod a vezetékes telefont is?

— Fél óra múlva elutazunk Márk rokonaihoz — erősködött tovább Lilla.

— Engem ez egy cseppet sem érdekel. Gyere, és kész! Minden pénzemet rád beszéltem el a mobilon! Na, indulok.

A vonal megszakadt.

Lilla kelletlenül felébresztette a férjét, és tömören beszámolt a történtekről. Márk arca azonnal elborult.

— Én ugyan ajtót nem nyitok neki — jelentette ki dühösen. — Ácsorog majd egy darabig, aztán megunja. Foglaljon szobát egy panzióban. Meddig mehet ez még így? Ez a lakás nem átjáróház!

Bár Lilla lelke mélyén bántotta a dolog, végül mégis beadta a derekát a férje akaratának.