— Értse meg, hogy nekünk is lehetnek terveink. Amikor csak úgy beállít, mindent felborít — tette hozzá Lilla fáradtan.

Kinga összehúzta a szemöldökét.

— Ne hasonlítsd magad hozzám! — vágott vissza sértetten. — Én idősebb vagyok nálad, és ez már önmagában tiszteletet érdemel. A megjegyzéseim pedig nem rosszindulatúak. Én csak a javadat akarom.

Majd folytatta a maga igazát:

— Ha azt mondom, elhanyagoltad magad, az azért van, mert így látom. Ha szóvá teszem, hogy nem főzöl jól, az sem hazugság. Amit te készítesz, azt alig lehet megenni.

Sőt, még a családját is belekeverte:

— Nem értem, kitől örökölted ezt a szétszórtságot. Emese ügyes kezű, szorgalmas nő. Talán az apádra ütöttél.

Kinga rossz szokása, hogy bejelentés nélkül érkezzen, végül váratlan következményekhez vezetett.

Amikor beköszöntött a nyár, eszébe jutott, hogy hamarosan megérkeznek az unokák. Négy eleven gyerek zsongása azonban egyáltalán nem csábította. Gyorsan kieszelt egy tervet, hogyan menekülhetne el a feladat elől.

— Mostanában nincs rendben az egészségem — sóhajtotta egy este a férjének, Leventének. — Azt hiszem, elutazom Lillához, Debrecenbe. Kivizsgáltatom magam.