Levente hitetlenkedve nézett rá.

— Már megint? — csóválta a fejét. — Kinga, minden nyáron találsz valami bajt, amit Debrecenben kell kezeltetni. Ha rád hallgatnék, egyetlen ép szerved sem maradt volna. Mondd ki inkább: az unokák elől menekülsz.

— Ugyan már, dehogy — háborodott fel túl gyorsan Kinga. — Valóban orvoshoz megyek. Lilla megígérte, hogy kifizeti a teljes kivizsgálást.

Ez persze nem volt igaz. A férjén kívül senkinek sem szólt a tervéről, még a testvérét sem avatta be abba, hogy mire készül valójában.

Ha legalább a testvérét beavatta volna, most rögtön megtudhatta volna, hogy Lilla és Márk nincsenek is Debrecenben – néhány nappal korábban elutaztak szabadságra.

Kinga komoly erőfeszítéssel cipelte fel a súlyos bőröndöt a második emeletre. Minden lépcsőfoknál meg kellett állnia levegőt venni, mire végre az ajtó elé ért. Határozottan kopogott, majd még egyszer, ezúttal hangosabban. Semmi válasz. Türelmét vesztve öklével dörömbölni kezdett, de a lakás továbbra is néma maradt.

Mérgében még bele is rúgott az ajtóba.