Fél éve házasodtak össze. Lilla huszonhét, Márk huszonkilenc éves volt. Egy szerkesztőségben ismerkedtek meg: a nő korrektorként dolgozott, Márk pedig külsős újságíróként hordta be a cikkeit. Gyorsan egymásra találtak, és az esküvő után Márk szüleinek tágas, ám kissé ódivatú székesfehérvári házába költöztek, amelyhez nagy kert és udvar is tartozott. Lilla akkor még úgy gondolta, ez csak átmeneti megoldás lesz, amíg félre nem tesznek egy saját lakásra.

Csakhogy az együttélés Gáborral, a nyugdíjas mérnökkel, aki saját magát mindenhez értő szaktekintélynek tartotta, napról napra nehezebbnek bizonyult, és Lilla kezdte érezni, hogy ez a feszültség előbb-utóbb robbanáshoz vezet.

Gábor, a nyugdíjas mérnök, aki magát minden kérdésben megkérdőjelezhetetlen szaktekintélynek tartotta, rövid idő alatt elviselhetetlenné tette a mindennapokat.

Hangos, uralkodó természet volt. Meggyőződése szerint nála bölcsebb ember alig akad: a közélettől kezdve a kertészkedésig mindenhez „értett”. Reggelente a televízió előtt ült, különféle műsorokat nézett a világ dolgairól, majd az ott hallott gondolatokat saját, mély felismeréseiként adta elő.