— Mit tehetnék? — tárta szét a karját Márk. — Mindig ilyen volt. Tudtad, milyen.

— Tudtam? — csattant fel Lilla. — Arra nem szerződtem, hogy az ő szabályai szerint éljek! Ez a mi otthonunk is!

— Hát… jogilag inkább az övék — mondta halkan a férfi. — Csak addig lakunk itt, amíg nem lesz saját lakásunk.

— Az övék? — Lilla gyomrában forrni kezdett a düh. — Akkor én micsoda vagyok? Valami ideiglenes vendég?

— Nem ezt mondtam — ráncolta a homlokát Márk. — De ismered apámat. Szeret irányítani. Próbáld meg elviselni.

— Elviselni? — Lilla a szemébe nézett. — Ha te nem vagy képes beszélni vele, majd megteszem én.

Azzal bevonult a hálószobába. A harag lassan eltökéltséggé szilárdult benne. Nem akart többé „kényelmes” meny lenni, aki mindent lenyel.

Néhány nappal később ismét vendégek gyűltek össze a házban. Az asztal körül ülők áhítattal hallgatták Gábor történeteit arról, hogy ő bizony mindenhez ért. Lilla a konyhában segített, amikor meghallotta, hogy após éppen a szomszédnak magyarázza, miként kellene megjavítani az autóját.

— A karburátort kell kitisztítani — oktatta fennhangon. — Nyolcvanötben én magam szedtem szét a motort!

Lilla tudta Márktól, hogy Gábor életében nem javított autót. Vett egy mély levegőt, és belépett a nappaliba.

— Gábor, biztos, hogy maga mosta át azt a karburátort? — kérdezte kedves mosollyal. — Vagy csak egy barkácsműsorban látta?

A társaság felnevetett, Gábor arca pedig vörösre váltott.

— Kételkedsz bennem? — emelte meg a hangját. — Én már letettem valamit az asztalra, te meg itt okoskodsz?

— Nem okoskodom — felelte Lilla higgadtan. — Csupán kíváncsi voltam, honnan ez a nagy szakértelem.

Gábor dühösen fújt egyet, majd gyorsan más témára terelte a szót. Lilla apró diadalt érzett, de tisztában volt vele, hogy ezzel csak olajat öntött a tűzre.

A fordulópont Ildikó születésnapi ünnepségén érkezett el. A ház zsúfolásig megtelt rokonokkal, szomszédokkal, régi barátokkal. Gábor természetesen most is a figyelem középpontjában állt, és sorra adta elő, mennyire jártas a világ dolgaiban. Időnként Lillára villantotta ingerült pillantását. A nő érezte, hogy az após csak az alkalmat lesi, hogy ismét fitogtathassa felsőbbrendűségét, és újabb leckét adjon mindenkinek az életről.

A koccintás után Gábor újra magához ragadta a szót, és most épp a gazdaság állapotáról kezdett kioktató hangnemben beszélni.

– Mondom nektek, az inflációért kizárólag a bankok felelősek! – csapott rá az asztalra olyan erővel, hogy megcsörrentek a poharak. – A kilencvenes években vállalkozó voltam, pontosan tudom, miről beszélek!

A vendégek udvariasan bólogattak, de Lilla, aki az asztal végén állt, egyszer csak elvesztette a türelmét.

– Gábor, megkérdezhetem, milyen vállalkozása volt? – kérdezte kedves mosollyal, ám hangját úgy emelte meg, hogy mindenki hallja. – A piacon árult farmereket? Vagy azt is a „Híradóból” tanulta?

Egy pillanatra síri csend lett, majd valaki idegesen felkuncogott. Gábor arca bíborszínűre váltott.

– Te most szándékosan akarsz megalázni, kislány? – pattant fel. – Ledolgoztam egy életet, te meg így beszélsz velem?