Lilla csípős humora és tényekhez ragaszkodó gondolkodása miatt hamar a célkeresztbe került. Az após rendre bírálta a munkáját, a főztjét, sőt még azt is, hogy esténként könyvet vesz a kezébe. Szerinte „az efféle okoskodás semmit sem ér, az élet tanít igazán”. Ildikó, az anyós, csendesebb volt, de minden alkalommal helyeslően bólogatott a férjének, nehogy magára vonja a haragját.

— Lilla, gyere csak ide! — dördült fel ismét Gábor hangja. — Elmesélem, hogyan építettünk mi karriert annak idején!

Lilla összeszorított foggal lépett be a nappaliba. A helyiség zsúfolásig telt: szomszédok, Márk nagynénje, Réka, és néhány távolabbi rokon figyelte áhítattal a családfőt, mintha valamiféle jós lenne.

— Gábor, fáradt vagyok — szólalt meg Lilla az ajtóban megállva. — Ma kihagynám az előadást, ha lehet.

— Fáradt? — horkant fel az após, a vendégekre sandítva. — A mai fiatalok csak panaszkodni tudnak, dolgozni már kevésbé!

Nevetés futott végig a társaságon. Lilla érezte, hogy elönti a forróság, de inkább visszavonult a konyhába. Tudta, hogy Gábor nem áll le, és csak idő kérdése, mikor veszti el a türelmét.