Később odalépett Márkhoz.

— Komolyan mondom — suttogta feszülten. — Ha nem beszélsz az apáddal, megteszem én. És abból nem lesz békés beszélgetés.

— Lillám, ne fújd fel — sóhajtott Márk. — Apa egyszerűen szeret szerepelni.

— Szerepelni? — nézett rá hitetlenkedve. — Folyamatosan megaláz, te pedig csak hallgatsz!

A következő hetek idegőrlő játszmává váltak. Gábor minden adandó alkalommal „tanácsokat” osztogatott. Hol azt magyarázta, miként kellene helyesen mosni, hol arról tartott kiselőadást, hogy Lilla szerkesztőségi munkája merő időpocsékolás. A nő igyekezett nem reagálni, de minden megjegyzés tűszúrásként érte.

— Lillácska, inkább elhelyezkedhetnél egy boltban — jegyezte meg egy vacsorán. — Ott legalább valódi pénzt keresnél, nem csak papírokat tologatnál!

— Szeretem a munkámat — felelte Lilla higgadtságot erőltetve magára. — Ráadásul tisztességesen meg is fizetnek érte.

— Megfizetnek? — mosolyodott el gúnyosan Gábor, és a következő pillanatban már készült tovább boncolgatni a témát, miközben a család lélegzet-visszafojtva figyelte, merre fordul a beszélgetés.