— Nem ezt mondtam — ráncolta a homlokát Márk. — De ismered apámat. Szeret irányítani. Próbáld meg elviselni.

— Elviselni? — Lilla a szemébe nézett. — Ha te nem vagy képes beszélni vele, majd megteszem én.

Azzal bevonult a hálószobába. A harag lassan eltökéltséggé szilárdult benne. Nem akart többé „kényelmes” meny lenni, aki mindent lenyel.

Néhány nappal később ismét vendégek gyűltek össze a házban. Az asztal körül ülők áhítattal hallgatták Gábor történeteit arról, hogy ő bizony mindenhez ért. Lilla a konyhában segített, amikor meghallotta, hogy após éppen a szomszédnak magyarázza, miként kellene megjavítani az autóját.

— A karburátort kell kitisztítani — oktatta fennhangon. — Nyolcvanötben én magam szedtem szét a motort!

Lilla tudta Márktól, hogy Gábor életében nem javított autót. Vett egy mély levegőt, és belépett a nappaliba.

— Gábor, biztos, hogy maga mosta át azt a karburátort? — kérdezte kedves mosollyal. — Vagy csak egy barkácsműsorban látta?

A társaság felnevetett, Gábor arca pedig vörösre váltott.