— Kételkedsz bennem? — emelte meg a hangját. — Én már letettem valamit az asztalra, te meg itt okoskodsz?

— Nem okoskodom — felelte Lilla higgadtan. — Csupán kíváncsi voltam, honnan ez a nagy szakértelem.

Gábor dühösen fújt egyet, majd gyorsan más témára terelte a szót. Lilla apró diadalt érzett, de tisztában volt vele, hogy ezzel csak olajat öntött a tűzre.

A fordulópont Ildikó születésnapi ünnepségén érkezett el. A ház zsúfolásig megtelt rokonokkal, szomszédokkal, régi barátokkal. Gábor természetesen most is a figyelem középpontjában állt, és sorra adta elő, mennyire jártas a világ dolgaiban. Időnként Lillára villantotta ingerült pillantását. A nő érezte, hogy az após csak az alkalmat lesi, hogy ismét fitogtathassa felsőbbrendűségét, és újabb leckét adjon mindenkinek az életről.

A koccintás után Gábor újra magához ragadta a szót, és most épp a gazdaság állapotáról kezdett kioktató hangnemben beszélni.

– Mondom nektek, az inflációért kizárólag a bankok felelősek! – csapott rá az asztalra olyan erővel, hogy megcsörrentek a poharak. – A kilencvenes években vállalkozó voltam, pontosan tudom, miről beszélek!