A vendégek udvariasan bólogattak, de Lilla, aki az asztal végén állt, egyszer csak elvesztette a türelmét.

– Gábor, megkérdezhetem, milyen vállalkozása volt? – kérdezte kedves mosollyal, ám hangját úgy emelte meg, hogy mindenki hallja. – A piacon árult farmereket? Vagy azt is a „Híradóból” tanulta?

Egy pillanatra síri csend lett, majd valaki idegesen felkuncogott. Gábor arca bíborszínűre váltott.

– Te most szándékosan akarsz megalázni, kislány? – pattant fel. – Ledolgoztam egy életet, te meg így beszélsz velem?

– Nem sértegetem – lépett közelebb Lilla, hangja nyugodt maradt, de keményen csengett. – Csak belefáradtam, hogy ön mindenhez jobban ért. A gazdasághoz a tévéből, az autókhoz a műsorokból, sőt még ahhoz is, hogyan végezzem a munkámat. Nem gondolja, hogy ez már túlzás?

– Te… – fulladt el a férfi. – Azt akarom, hogy a lábad többé ne tegye be ide!

A vendégek felszisszentek, Ildikó próbált közbelépni, de Lilla már nevetett.

– Tényleg azt hiszi, hogy attól lesz bölcs, mert egész nap a képernyőt bámulja? – fordult a társasághoz. – Tegnap például kioktatott, hogy rosszul locsolom a virágokat, mert a „Kertészeti órában” mást mutattak!